Ricki már nagyon várta a nyári szünetet. Nem kell korán kelnie, annyit foglalkozhat a lovával, Diablóval, amennyit csak akar, s hosszú, ráérős túrákra indulhat vele.

A dolgok azonban nem egészen úgy alakulnak, ahogyan azt eltervezte. Valaki fájdalmat akar okozni Rickinek, és ennek legkönnyebb módja, ha a kislány számára legkedvesebbet: Diablót bántja. Ricki épp a barátaival lovagol, amikor felharsan a szörnyű hang… éles, akár egy szirénáé…

„Diablo rémülten felágaskodott; szeme fehérje kivillant.

         Ricki annyira megriadt, amikor a ló két lábra állt, hogy kicsúszott a szár a kezéből.

– Diablo! Neee!

A lány megbotlott és elesett, Diablo pedig halálra rémülten megugrott. Menekülni akart a fülsiketítő hang elől, a kantárja azonban fennakadt a bozótosban.

A zaj betöltötte a levegőt.

Diablo újfent nekirugaszkodott, ekkor azonban sérült lába másodszor is kificamodott. Megpróbált megállni a három ép lábán s megtartani egyensúlyát, de hiába. Megingott, kilépett oldalra, a beteg láb pedig felmondta a szolgálatot. Diablo a földre zuhant...”